A Pécsi MFC történetének forrásait kutatva majdnem mindenki csak attól a pillanattól kezdve emlegeti, amikor 1955 telén, a Kőbányai Dózsa – akkori központi döntés alapján – visszalépett az élvonaltól. A sportvezetés úgy gondolta, még egy fővárosi gárda felesleges lenne, inkább egy vidéki bázist, a Pécsi Dózsát látták alkalmasnak arra, hogy a labdarúgás nagy fellegvára legyen Magyarországon. Utólag, elnézést kérve a kőbányai labdarúgóktól, talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, nem született rossz döntés.

Egy kissé visszaugorva az időben, 1950. augusztusában alakult meg a Pécsi Dózsa. Az akkor megszűnt PAC-Közüzem (ki emlékszik rájuk, akik a történelmi lehetőség pillanatában félreálltak?) helyére léptek a lila-fehérek, az NB III-ba. A tizedig helyezés után, asz első hazai, úgynevezett tavaszi-őszi megyei I. osztály következett, mert akkor az NB III megszűnt. Azt a pioníroknak sikerült megnyerniük, így rögtön osztályozót játszhattak az NB II-be jutásért, de elbuktak – micsoda véletlen egybeesés, a Kőbányai Lokomotív ellenében, 2:1 arányban. Pedig a döntetlen, a semleges pályán, Székesfehérvárott lejátszott meccsen már a baranyaiaknak kedvezett volna. Csupán érdekességként, álljon itt a csapat összeállítása: Dávid – Illés, Kékedi, Haselbach, Tolnai, Polgár – Máté, Lehel, Lovig, Halasi, Légrádi.

Az 1952-es esztendőben a Baranya megyei bajnokságot ismét a Dózsa nyerte meg, aztán az osztályozón, a Mátyásföldi Iljusin mögött másodikként, feljebb léphetett egy osztállyal. A bemutatkozás, 1953-ban – amennyire ennyi év távlatából mindez egyáltalán megítélhető –, jól sikerült, hiszen a csapat az 5. helyet szerezte meg.

Lassan visszatérhetünk 1955-be, amikor is a csapat bemutatkozhatott az NB I-ben. Nem akármilyen sportünnep volt az a pillanat, amikor a Tüzér utcában 10 000 néző jelenlétében, a Pécsi Dózsa 3-0-ra legyőzte a Szombathely együttesét. A naptár február 27-ét mutatott, amikor az 1. fordulóban a következő Pécsi Dózsa futott ki a pályára: Krausz – Szőcs, Kocsis, Hegyi, Pleck – Schvara, Garai – Lehel, Brada, Keszler, Kresz. A gólokat Lehel, Keszler és Kresz szerezte.

A Pécsi Dózsa a rajt után egyszer kényszerű búcsút vett az élvonaltól, de csupán egy évadon keresztül tartott a száműzetés, az 1958-59-es évadban. Rögvest meg is nyerték az NB II-es sorozatot, ezzel visszatérhettek az elitbe. A sorozat 1972 decemberéig tartott, akkor nagy változás következett az egyesület életében.

A kor szellemének megfelelően, 1973 februárjának végén létrejött egy úgynevezett városi csúcsegyesület, a Pécsi Munkás Sport Club. A fúzióban négyen vettek részt, természetesen a Pécsi Dózsa, mellette az Ércbányász, az Építők és a Helyiipari SK alkotta a kvartettet.

A Pécsi MSC az új néven március 4-én, a Szegeged ellen lépett először a közönség elé: Rapp – Szabó, Kocsis I., Konrád, Kincses V. – Farkas, Zombori, Bérczesi – Máté, Lubastyik, Tóth J. volt asz összeállítás. Csereként dr. Tüske és Daka állt be. Az újabb történelmi gólokat Farkas (2) szerezte. A lila-fehér szín eközben pedig piros-feketére változott. Az együttes 1975-ös nyáron kisesett a legjobbak mezőnyéből, „büntetésből két szezont az akkori NB II-ben kellett lehúzniuk, de 1977-ben már a második vonal bajnokaként térhettek vissza a legjobbak közé.

A legújabb, máig tartó fejezet egyik jelentős állomása az volt, amikor 1995-ben a korábban annyira szorgalmazott „nagyegyesületek” kora már réges-régen lejárt, elkövetkezett viszont a karcsúsítás, a profiltisztítás. A labdarúgók önállósultak, augusztus 1-től a klub neve Pécsi MFC-re módosult. De például a színe, a piros-fekete megmaradt. Augusztus 5-én, Pécsett, a PMFC a BVSC-t fogadta, a vége 0-2 lett. PMFC: Kovácsevics – Balázs, Dienes, Schneider T., Ulveczki – ifj. Dárdai, Bumb, Fehér, Ulrich, Tolocsko, Tököli. Csere: Pest K., Szabó, Rózsahegyi. Az első PMFC-gól a második fordulóban esett meg, akkor ifj. Dárdai volt eredményes.



Az új alakulat ugyan az 1996-os tavaszon kiesett volna, de mivel felemelték a létszámot, meghosszabbodott a tagságuk az NB I-ben. Igaz, csak mérkőzés lejátszása után, ugyanis a Tiszakécske ellen azt alsóbb osztály legjobbjával kellett eldönteni, ki is a jobb. Végül a szerencse a Pécsnek kedvezett, hiszen idegenben, 90 perc után 0-0, ezt követően Újmecsekalján szintén 0-0- volt az eredményjelzőn, 120 perc elteltével. De a 11-esket a PMFC rúgta jobban, keservesen, 5-3 arányban bennmaradtak az elitben. Korai volt az öröm, mert egy esztendő múltán, 1997-ben a 17. helyről, jobbik kiesőként hagyták el a legjobbak táborát.

Ekkor jött egy periódus, amit csak a legbennfentesebbek tudtak nyomon követni. Kezdődött mindez 1997 őszén, majd folytatódott 1998 tavaszáig, amikor két évig az NB I B-ben indult a gárda. Ezután jött az 1998-99-es szakasz, illetve 1999 őszer, amikor az NB I-ben fociztak, de akkor az a második osztálynak számított, mivel létrehozták a PNB (Profi Nemzeti Bajnokság) nevezetű osztályt. A 2000-es tavaszt viszont a pécsiek a Gázszer indulási jogát átvéve ismét az élvonalban töltötték, fél szezonon át. Az ősz előtt viszont még volt egy forró nyár, amikor a kétcsoportos NB I-ből az első körben elbúcsúzott az együttes. A 2000-es folytatás tehát megint csak az NB I B-ben találta a fiúkat, egészen 2003 nyaráig, amikor ismét bajnokcsapat alakult a városban. Így aztán 2003-tól, immár a negyedig szezonban tehát visszatértek oda, ahol általában lenni szoktak, vagyis a mindenkori honi legmagasabb szintre.