Szabó Bence nem izgul és sok további gólban bízik

Utolsó frissítés: 1999 november 30. (kedd) 01:00 Írta: Szasza 2010 március 08. (hétfő) 14:54

Jobb bemutatkozásra nem is számíthatott volna Szabó Bence: az Újpesttől egyelőre kölcsönbe érkezett ifjú csatár egy közeli bombagóllal vette be Barcson Dibusz Dénes hálóját. A fiatalember rövid bemutatkozásában e találat után sok hasonlót ígér a szurkolóknak, és azt is elárulja, mindig a maga útját járja, sosem feszélyezték édesapja olimpiai aranyai.

Mielőtt magát Szabó Bencét faggatnánk, idézzük fel az edző, Várhidi Péter szavait, aki a vasárnapi összecsapás után így nyilatkozott a fiatalemberről a bama.hu hírportálnak: „– Ha Gyánó Szabolcs egészséges lett volna, akkor ő kezd. De egyáltalán nem féltem betenni Szabó Bencét, mert karakán egyéniség, aki nem ijedős típus…”
- Valóban, nem vagyok ijedős, ám bevallom, némi drukk azért volt bennem, amikor kiderült, hogy Várhidi Péter rögtön a kezdőbe jelöl – reflektált a dicsérő szavakra Szabó Bence. – Ami persze a kezdő sípszóra elmúlt, a meccseken az izgulásnak már nincs helye. Ebből a szempontból szerencsés alkat vagyok, mert fontos helyzetekben nem vonja el a figyelmemet semmi, nyilván ennek köszönhetem, hogy korábban az Újpestben is elég sokszor betaláltam a kapuba, és az elmúlt öt évben mindig korosztályos házi gólkirály lehettem – teszi hozzá.
Amint azt is, hogy bár közkeletű „focihiedelem”, miszerint a góllövést nem lehet tanítani, és nyilván jó, ha valakinek akad ilyen irányú tehetsége, ő azért nem röstelli igen sokat gyakorolni az edzéseken azokat a helyzeteket, amelyek elősegíthetik a kapu bevételét.
- Ezúton is köszönetet szeretnék mondani Gyánó Szabolcsnak, aki a meccs előtt jó tanácsokkal segített, jó érzés volt, hogy nem féltékenységet, hanem biztatást és segítő szándékot érezhettem a szavaiból. Remélem, a folytatásban még nagyon sok hasonló találattal járulhatok hozzá a csapat sikeréhez – járult hozzá apró adalékkal a csapategység megerősödéséről szóló hírekhez, és tekintett a barcsi meccs mellett immár előre is Szabó Bence.
Arra a kérdésünkre, miszerint a szöuli, illetve barcelonai olimpián csapatban, illetve egyéniben is aranyérmes, kardvívó (ugyancsak Szabó Bence névre hallgató) édesapja sosem próbálta-e egy olyan sportág felé terelni, amelyben a focinál több esélye ígérkezik a sajátjához hasonló sportkarrierre, mosolyogva felelte:

- Nem, sőt, azóta, hogy én hatévesen a foci mellett tettem hitet, mindig is támogatta az elképzeléseimet. Épp ezért én sosem éreztem úgy, hogy az ő árnyékában cseperedtem sportolóvá, nem tehernek, hanem plusz motivációnak éreztem az ő sikereit, amelyekre persze én is nagyon büszke vagyok. Ha teheti, különben a meccseimen is ott szurkol – most csak a lefújás utáni gyors telefonos gratulációra nyílt módja. Másrészt, hosszabb távon én azért a magyar foci újbóli felemelkedésében is bízom, hiszem, hogy kijuthatok még magyar válogatottként egy világbajnokságra. Ott pedig, vegyük csak példának az U20-as csapat egyiptomi sikerét, már bármi megtörténhet…